2018. 09. 15, Szombat

Jézus: „Gyermekeim, amikor az emberben eluralkodik a félelem, akkor hamar rossz útra lép. A hívő katolikusoknak tudnia kell, hogy Ádám és Éva nemcsak az engedetlenség miatt bukott el, hanem a bűnből fakadó szégyen és félelem miatt is. A bűn elkövetése után az őszinte bűnbánat helyett szégyenben érezték magukat. Atyám szeretetből felkereste őket és megkérdezte: Hol vagytok? Erre az első emberpár így válaszolt: Hallottuk lépteidet a kertben, s féltünk, mert meztelenek vagyunk, tehát elrejtőztünk (Ter 3, 9-10). Gyermekeim, Atyám a feltett kérdésével lehetőséget adott Ádámnak és Évának, hogy bűnbánatot gyakoroljanak és bocsánatot kérjenek tőle. Ám ők már nem tudtak bízni Atyámban, mert a bűn eltorzította bennük a helyes istenképet. A Sátán tudja, hogy a félelem gyökerei minden emberben ott lapulnak. Bizony mondom nektek, hogy az embert a félelem könnyen a bűnre ösztönzi. Legtöbb hívő gyermekem fél az eljövendő eseményektől, amelyeknek a beteljesedése valóban elkerülhetetlen, mert ami a Szentírásban meg van írva, az előbb-utóbb valósággá válik. Föltettétek-e magatokban a kérdést, hogy a Jelenések könyvében leírt csapások és történések miért teljesednek be pontról pontra? Mindez a bűnök következményéből fakad. A próféták nem a jövőbe tekintenek, mint a jósok, hanem a bűnök következményeiből fakadó eseményeket látják előre. Gyermekeim, csak egy egészséges félelem létezik és ez nem más, mint az istenfélelem. Ez azt jelenti, hogy az ember elismeri, hogy a világmindenség fölött van egy Alkotó, egy Teremtő Isten három személyben és belátja, hogy a bűnökért vezekelni kell. Aki el akarja kerülni a kárhozatot, az törekszik megváltozni és Istennek kedves életet élni. Ez egy helyes önféltésre épül. Az életformát szabadon ti választjátok meg, ezért a különítélet során nem Én ítéllek el benneteket, hanem ti magatokat. Azt akarom kicsinyeim, hogy jobban bízzatok Bennem és az Én irgalmamban. A tisztítótűzben szenvedő lelkek szüntelen hálásak a kegyelemért, hogy megismerhetik az Én szeretetemet és irgalmamat. Ezek a lelkek tudják, hogy a szenvedéssel járó vezeklés a javukat szolgálja. Ezt a földön élő emberek közül sokan nem értik meg. A szenvedés elviselése és elfogadása (felajánlás) érdemszerző cselekedetnek számít, amellyel saját és mások bűneiért engesztelhettek a földön, így megrövidül a túlvilágon való adósságaitok terhe. A Sátán a bűnt nem adja ingyen. Vannak, akik azt gondolják, hogy elég jó embernek lenni az életben és ezzel mindent elrendeznek. Ezek az emberek föl akarják menteni magukat a bűnök felelőssége alól. A Sátán elhiteti velük, hogy nem lesz semmilyen számonkérés a halál után. Nincs olyan ember, aki az önmagával való szembesülést elkerülhetné. Ha így volna, akkor az igazság és így Isten sem létezne. Gyermekeim, mindennap kérjétek a kegyelmet, hogy  helyes istenfélelemben tudjatok élni és ne abban a félelemben, amely a bűnben gyökerezik.”