2018. 08. 28, Kedd

Az Úr véres könnyeket hullatott mindazokért a papokért, akik elhagyták a hivatásukat. Bár egyszerű emberként élnek, mégis a felszenteltség eltörölhetetlen pecsétjét hordozzák mindennapjaikban. Jézus így szólt:

„Amikor egy pap otthagyja hivatását a bűn miatt, akkor egy olyan láncreakció indul el, amely kihat a következő papok életére. Elsősorban a hívő közösség felelős azért, ami történik. A közösségnek nem elítélni kell felszenteljeimet a hibáik és gyengeségeik miatt, hanem tisztelni és segíteni őket a hivatásukban. A lelkipásztorokért való imádságok elengedhetetlenül szükségesek a hívők részéről, mert  a pásztorok személye rájuk van bízva. Ahol nem imádkoznak a hívők külön a saját papjukért, ott a lelki élet lassan széthullik. Fájdalommal nézem, hogy egyes gyermekeim nem Istent helyezik az első helyre, hanem a pásztoraimat. A papok csak eszközök az Én kezemben. Vannak katolikusok, akik konfliktusba kerültek a saját plébánosukkal és ezért inkább más templomba járnak. Az ilyen lelkek szomorúságot okoznak Nekem. Ha a szívük valóban tele lenne szeretettel és hittel, akkor félretennék a sérelmeket. Imádkozzatok a papokért, akik számtalan módon ki vannak téve a kísértéseknek! Nélkülük nem juthattok hozzá a szentségekhez, amelyek benneteket életben tartanak. A léleknek ugyanúgy szüksége van a táplálékra, mint a testnek.”