2018. 07. 05, Csütörtök

Az Úr fehér lépcsők tetején állt és a Szentháromság hajléka felé nézett, mely oly hatalmas, mint a Nap és a belőle áradó fény természetfeletti. Láttam, hogy egyes lelkek olvastak, mások pedig írtak, miközben Isten világosságában jártak. Az Úr azt mondta róluk:

“Ők az egyházatyák, akik annak idején sokat elmélkedtek és írtak rólam. Az eretnékségekkel szemben mindig megvédték egyházamat. Szentlelkem vezette őket és segített nekik leírni az Én igazságomat. Ők bátran felszólaltak a bűn ellen, még az életük árán is. Ezek a lelkek megnyitották az értelmüket és szívüket, miközben a Szentírást olvasták. Én pedig megadtam számukra a szentségek és az imádságok által világosságom kegyelmét, hogy értelmezni tudják. A Szentírás az Én szerelmes szavam az emberiséghez. “

Sokat elmélkedtem egy Szentírási részleten (1Kir 22), és megkérdeztem Jézustól, hogy Ő hogyan látja ezt a mostani korra vonatkozóan:

“Bizony mondom nektek, hogy mindaz a történet, amelyet a Szentírásban olvastok sokszor megismétlődik a történelemben vagy adott élethelyzetben, mert az ember a bűnt bűnre halmozza a szeretetcselekedetei helyett.”