A Szűzanya előttem haladt és bevezetett a kútvölgyi kápolnába egyenesen az Oltáriszentség elé. Édesanyám letérdelt és könnyezett, miközben az Eucharisztiára nézett. Én mellé térdeltem és mély együttérzéssel megkérdeztem: „Édesanyám, miért sírsz? Mi a baj?” Erre ő azt felelte:

„Gyermekeim, térjetek vissza a kútvölgyi kápolnába, az engesztelés kezdeti helyére. Oda menjetek, ahová Natália nővéren keresztül hívtalak titeket ideiglenes időre, amíg az engesztelő kápolna fel nem épül. Ha továbbra is ott maradtok a Normafánál, akkor a Sátán műve észrevétlenül elhatalmasodik és még több kárt fog okozni, mint eddig valaha. Ám egy pillanatra se gondoljátok azt, hogy minden eddigi szentmise, imádság és szentségimádás kárba veszett volna. Látni fogjátok áldozataitok gyümölcseit, amely tovább fog folytatódni a kútvölgyi kápolnában megfelelő egyházi vezetés alatt. E kápolnában a kegyelmek egyesülni fognak, miközben a Sátán műve hamar összeomlik. Az Eucharisztia állandó jelenlétében engeszteljetek! Legyetek tiszták, alázatosak és szelídek, miképpen Fiam is szelíd és alázatos szívű! Legfőképpen ezen erények által jöhet létre az az egység, melyet a Szentháromság elvár tőletek.”

Édesanyám miközben e szavakat mondta, egy pillanatra sem vette le könnyes tekintetét az Eucharisztiáról.