2018. 04. 10, Kedd

Álmomban egy néhány hónapos kisgyermek jelent meg az otthonomban. Ez a gyermek fiú volt, és a semmiből jött elő. Megmagyarázhatatlan módon olyan szeretetet éreztem iránta, mintha már régóta ismertem volna. Néha előfordult, hogy elsírta magát és azt mondta szomorúan: „Édesanyám!” Én nem tudtam, hogy ki az édesanyja, ezért próbáltam megnyugtatni. Szeretettel gondoskodtam róla, lefektettem az ágyamba és el sem mozdultam mellőle. Boldoggá tett engem, hogy szerethettem őt és a gyermek viszontszeretett engem. Ez a boldogság természetfölötti volt. Később a gyermeket a bal karomba helyeztem és elvittem a templomba, ahol éppen a szentáldozás zajlott. A bejárati ajtóhoz közel álltam meg, és láttam, hogy a gyermek az oltár felé nézett egy pontra. Olyan volt, mintha extázisban lett volna, mert hosszú ideig nézett arra a pontra. Ekkor felismertem, hogy ez a gyermek más, mint a többi. Beálltam az áldozók közé, hogy magamhoz vehessem az eucharisztiát és a gyermek a paptól áldást kaphasson. Amikor közeledtem az áldoztató paphoz, akkor váratlanul egy szempillantás alatt minden megváltozott. Az oltár asztalán hirtelen Úrvacsorát láttam, ahol a hívek kezet mostak és magukhoz vették a kenyeret és bort, ami nem volt már átváltoztatva. Miután ezt szemléltem azonnal visszafordultam, és az álom véget ért.  Amikor felébredtem rögtön azokra a szentekre gondoltam, akik karjukban tartották a kis Jézust pl. Szent József, Szent Antal. A Szentlélek rávilágított arra, hogy ezek a szentek Jézust nem véletlenül a bal karjukban tartották, ugyanis a szív ott található. Mindez a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének más napján történt.