2018. 02. 14, Szerda

A Mennyben láttam, hogy az angyalok körülvették a Földet, amely igen kicsinek tűnt. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Isten nagyságához képest semmi az egész világegyetem. A Földgolyó alatt egy különleges tűz égett, mely nem hasonlítható a földi tűzhöz. Láttam, hogy a lángok csakúgy izzanak és körülhatárolják a Földet. Az angyalok azt mondták nekem: „Ez a tűz a Szentháromság szeretetének tüze. Az Ő szeretetük az, amely fenntartja a világot, köztük az emberiség életét is. Ez a tűz soha nem szűnik meg, mert határtalan.”

E szavak után Jézust örök bíróként láttam dicsőséges királyi öltözetben, majd kitárta két kezét és sokakat magához szólított az életből, akiknek a Földön lejárt az idejük (pl. haldoklók, balesetet szenvedők esete). Isten pontosan tudja, hogy kit mikor szólít magához. Láttam, ahogyan a lelkek elhagyják a Földet. Egyeseknek fényben tündöklött a lelke, míg mások lelke a fekete füsthöz hasonlított. Az Úr jobb kezéhez kerültek az igazak, és bal kezéhez pedig a gonoszok. Ekkor Ő így szólt:

„Én vagyok az élet és a halál bírája. Bíróként nemcsak igazságosságot akarok gyakorolni, hanem irgalmasságot is. Így kész vagyok arra, hogy a legnagyobb bűnösöknek is megbocsássak, akik bűneiket méltóképpen megbánják. Nálam nincs szó egyáltalán az eleve elrendelésről. Az ember életének egy örökös megtérésből kell állnia, amely a halálig tart. A jövő bizonytalan, mert az igazak könnyen gonosszá válhatnak, a gonoszok pedig igazzá. Én elsősorban a bűnösökért jöttem a világba, és nem az igazakért. Akik hittel elfogadnak Engem egyetlen megváltójuknak és hajlandóak bűneiket önként beismerni, levezekelni, akkor megmenekülnek a kárhozattól. Gyermekeim, a pokol létezik. Számtalan lélek szenved ott egy örökkévalóságon át, amelyet szabad akaratukból választottak. Önszántukból mentek oda halálra ítélve magukat. Bizony mondom nektek, senkinek sem kívánom a pokollal járó kínszenvedéseket. Csak két út közül lehet választani: keskeny vagy széles út. Imádkozzatok a kitartás ajándékáért, ami nélkülözhetetlen kegyelmet jelent számotokra!”

A távolban egy magas és széles hegységet láttam, amely az Úr tekintete által kettévált. Ekkor eszembe jutott ez a Szentírási idézet: „Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.”(Mt 11, 23)

Az Üdvözítő látta mi zajlik az értelmemben, ezért így válaszolt: „A hegy kettéválása az egyház kettészakadását jelenti. Ez lesz az utolsó egyházszakadás (előtte 1054 Kelet és Nyugat, reformáció), utána nem lesz több. Amikor végérvényesen lezárul a szakadás, akkor fogok ismét eljönni a felhőkön dicsőségemben.”

Sokszor olvasom a szentek életét, és mélyen megrendít engem, hogy milyen nagy csodák történtek a közbenjárásukra. Megkérdeztem az Úrtól, hogy manapság miért nem lehet hallani ilyen csodákról, amely sokakat hitre és megtérésre ébresztene. Ő így szólt: „A csodákat sosem érdem szerint adtam, hanem azért, hogy az emberek Szentháromságban való hitét megerősítsem, akinek valódi lényege a szeretet és az irgalom. A szentek imája sokszor meghallgatásra talált, mert szívük tiszta volt és bűnbánattal teljes.