2017. 12. 25, Hétfő

Isten megengedte, hogy lelki szemeimmel lássam a Mennyországot. Ennek az országnak nincsenek határai, mert végtelenül hatalmas. Gyönyörű aranymezőket és zöld legelőket is láttam. A Menny olyan, mint egy égi Édenkert, ahol az ember csodálhatja a természet szépségét, amelyet áthat Isten jelenléte és szeretete. Olyan folyók, patakok és források vannak ott, amelyeknek a vize makulátlanul tiszta. Itt nincs jele semmiféle szennyezettségnek vagy ártó szagnak, sőt mindent a virágok illata jár át. A fák lombjai különböző színekben pompáznak, nem hullatják leveleiket és szüntelen szép gyümölcsöket teremnek. Többször tapasztaltam a kellemes szellő fuvallatát, és éreztem a Szentlélek jelenlétét mindenütt. Ez a szél az emberek lelkét felemeli Istenhez. A Mennyország szépsége leírhatatlan szavakkal. Állatokkal nem találkoztam. Ők valószínűleg nem részesülnek (nincs lelkük) a természetfölötti boldogságban, melyet Isten csakis az emberek számára készített.

Jézus Krisztus pásztorként mutatkozott előttem és elvezetett engem egy zöld legelőre, ahol számtalan üdvözült lélek gyűlt össze. Olyanok voltak, mint az Isten egybegyűjtött nyája. Ez a nyáj egységben és békében élt együtt. Amikor a lelkek megpillantották az Urat, akkor mindenki elé vonult, hogy közelről szemlélhesse Őt és hallgathassa. Felfigyeltem arra, hogy a lelkek között voltak papok, püspökök, bíborosok és pápák. Az üdvözültek a klérus tagjait maguk elé engedték, hiszen ők Isten felszenteltjei. Csodálatos látni, hogy a lelkek milyen nagy tiszteletben tartják a hierarchiát. Az Úr azt mondta nekem:

„Leányom, Én nemcsak az égben vagyok pásztor, hanem a földön is. Én vagyok az Egyház feje, ti pedig annak tagjai vagytok. Szentlelkemre bíztam Egyházam vezetését az alapítástól kezdve, és immár 2000 év eltelte után sem tudták azt alapjaiban tönkretenni. Bár számtalan megpróbáltatás érte (eretnekségek, üldöztetés, reformáció, liberalizmus), mégis fennmaradt és újult erővel haladt tovább. Tudd, hogy a Szentírás és Szenthagyomány mellett a legnagyobb megtartó erő a szentségekben rejlik. A szentségek központi forrása pedig az Eucharisztia. Leányom, onnan láthatod, hogy a templomokban a közösségek élete jó irányban halad-e, hogy a pap és hívei milyen tiszteletet és hódolatot tanúsítanak irántam pl. gyakori-e a szentségimádás, gyóntatás és szentmise bemutatás. Nagy fájdalmat jelent nekem, hogy a falvakban és a városokban egyre jobban visszaesik a bűnbánat szentsége. Az emberek mindig rá fognak szorulni az irgalomra, amely tovább segíti őket életük kereszthordozásában. Imádkozz a papi hivatásokért, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés!”